Bevezetés, és 1. fejezet - Még minden a régi

Először is, a bevezetés, aminek nem csináltam külön bejegyzést, mert később írtam hozzá.

 - Nem bírtam megtenni. - sír a lány, miközben egy szőke fiú átöleli.
 - Katniss, semmi baj. A tömeg végzett vele. - nyugtatja a fiú. - Az őrök jelentették.
 - De akkor is ... megöltem Coint. - fakad ki ismét a lány.
 - Ugyanolyan szabályokat szabott volna, mint Snow, csak nem a körzetekre, hanem a Kapitóliumra vonatkoztak volna... Ssss, nyugodj meg.
A történtek következményei után a lány, Katniss visszatér a 12. - i körzetbe, a Győztesek Falujában lévő házába. Haymitch, régi mentora figyel rá, csak úgy, mint Greasy Sae , aki nap mint nap gondoskodik róla.
Nemsokára, a szőke fiú, Peeta is visszajön. Pár évvel később összeházasodnak.
9 évvel ezután, a boldog párnak születik egy lánya, akiről ez a  is történet szól. Amelia Mellark. A kislány szépen cseperedik, majd nem ő lesz az egyetlen kis totyogó a házban, ugyanis megérkezik a kis szőke hajfürtös Dan. Teljes nevén Daniel. A család teljes békében él a felújított körzetben, ahova szépen lassan visszatérnek az emberek.
Ez a nyugalom mindössze tizenkét évig tart.








Sziasztok!Ez itt az első blogbejegyzés.:)
Remélem tetszeni fog.Kezdő vagyok, ezért jöhetnek a vélemények.Rossz, jó egyaránt.
Az első fejezet lehet kicsit unalmas lesz.Itt Amelia életéről lesz szó.


Az erdőben állok. De csak várni  tudok anyára, mivel az én íjamat Dan, sikeresen eltörte. Megint. Úgy egy óra felé jár az idő. Felmászok egy közeli fára, és körbekémlelek. A szememmel anyát kutatom a lombok alatt. Ekkor valaki megszólal alattam.
  - Amelia Mellark mit keresel a fán? - néz rám a földről szúrós szemmel anya. - Azt hittem megegyeztünk, hogy amennyiben nem sikerül szerezned egy új íjat, vagy ameddig nem tudom én, vagy az apád megjavítani a mostanit, addig tilos, ismétlem tilos velem, egyedül, vagy bárkivel kijönnöd az erdőbe!
 - De anya! - kezdem megunni, hogy minden bajt én viszek el az öcsém helyett. - Hányszor mondjam el, hogy Dan törte el már megint!
 - Mindent az öcsédre kensz. - jegyzi meg mosolyogva. Örülök, hogy jól szórakozik. Én nem annyira.
 - Tényleg? Én azt hittem Dan ken mindent rám, amióta beszélni tud. - teszem ráérősen karba a kezem.
 - Könyörgöm, tizenhat éves vagy, de még mindig úgy duzzogsz mint egy hatéves. - forgatja a szemét anya.
 - Gyere, ebből a két nyúlból csinálunk valami finomat, utána pedig megnézzük azt az íjat ... megint. - mosolyog. Erre az ötletre rögtön felvillanyozódom.
Kilépünk az erdő félhomályából, melyet eddig a fák nyújtottak, majd végigsétálunk a Réten. Kiskorunkban Daniel-el imádtunk itt játszani. Anyának viszont már vegyes érzelmei vannak. Ő egyrészt imádja, azóta, amióta a Rét egyszer megmentette Őt, és a családját az éhhaláltól. Másrészt viszont a hátán futkároz a hideg, mert itt egy tömegsír van. A Tizenkettedik Körzet elhunytjai, a második lázadás elesettjei. Anya családja megmenekült. Apáé viszont nem. Itt vannak eltemetve a nagyszüleim, és a két nagybátyám. Anya már annyi idősen, mint most Daniel, azaz tizenegy évesen elvesztette az apját egy bányarobbanásban. Később, a második Felkelés során a húga is meghalt. A szüleim szerint ezek az emberek hősök voltak. Ők, az emberek a körzetben és Prim ,a mi szabadságunkért haltak meg. Anya a szerettei halálának megtorlásaként lelőhette volna az akkori elnököt, Snow elnököt.  De ő helyette a következő elnököt, Alma Coint találta szíven a nyilával. Elvileg Snow elnökkel végzett a tömeg. Ennyi minden futott át az agyamon miközben keresztülmentünk a Réten. Most beléptünk a városba. Egészen egy öreg vaskapuig sétáltunk, amit ugyan gondoztak rendszeresen, még így is meglátszott, hogy elérte őt is az idő vasfoga. Régen egy felirat állt ezen a kapun: Győztesek Faluja. Mára viszont semmi nem látszik a névből. A tucatnyi házból csak kettőben laknak. Régen háromban laktak. De mivel a szüleim összeköltöztek miután összeházasodtak, egy házat foglaltak el. A másikban a keresztapám, és Dan keresztapja is egyben, Haymitch lakik. Iszákos ember, de amikor megszülettem, és megkérték a szüleim, hogy legyen a keresztapám, megfogadta, hogy sokkal kevesebbet fog inni. Így aztán Daniel és én már nem ismertük a részeg Haymitchet. Belépünk az ajtón, mire hangos, éljenző kiáltás hallatszik.
 - Végre! Anya és Amy meghozták a kaját! - kiált fel vidáman az öcsém.
 - Türtőztesd magad fiam. - lép mögé apa, és vállon veregeti. - Vagy nyers húst akarsz enni?
 - Jól van na! - vágja rá Dan - Akkor ehetek a süteményekből, amiket csináltál? - fordul apa felé. Ő a fejét rázza. - Hát jó, akkor megyek vissza Haymitch bácsihoz. - fordul vissza az öcsém a nappali irányába. Anya elmegy elkészíteni a nyulat, én pedig bemegyek a fiúkhoz apával. Dan éppen Haymitch bácsi mellett ül.
 - Na légyszi, mesélj valamit a régi Viadalokról! - kérleli. Haymitch bácsi összehúzza a szemöldökét, úgy grimaszol. Nem lehet kellemes folyamatosan feleleveníteni az emlékeit. Apa mérgesen rá is szól Danny-re.
 - Daniel! Tudod, hogy Haymitch nem szereti az ilyesfajta.... régi történeteket. - biztos neki is rossz. Hallom a hangján. Dan szerintem nem teljesen érti, miért ilyen ingerültek a felnőttek a Viadal szó hallatán.
 - Peeta, semmi baj. - nyugtatja a keresztapánk. - Az öreg Haymitch szívesen mesél a kölyköknek, még ha nem is olyan vidám a történet. Amelia drágaságom leülsz, vagy ott maradsz állva az ajtóban mint egy sóbálvány? - kérdezi. Hát igen. Anyáról rám ragadt a Drágaság megnevezés. Így hát leülök egy fotelbe.
 - Na Daniel, melyikről meséljek? - kérdezi Haymitch. Dan pedig mond egy számot ötventől hetvenötig. Ő pedig belefog a mesélésbe.
Régen a tizenkét körzet a lázadás miatt minden évben köteles volt kisorsolni egy-egy tizenkettő-tizennyolc év körüli fiút és lányt, akiket aztán elszállítottak a Kapitóliumba, majd egy arénába, ahol élet-halál harcot vívtak egymással. A végén csak egy gyerek maradt. Ő lett a győztes. Ezt a véleményem szerint undorító, barbár eseményt úgy hívták, hogy Az Éhezők Viadala. Haymitch egyszer, Anya és Apa pedig kétszer is részt vettek rajta. Nem nagyon bírom ezeket a sztorikat. Most éppen anyáék viadaláról volt szó. Csodálom anyát, amiért képes volt Prim helyett jelentkezni a Viadalra. Habár, ha fiú lettem volna, én is jelentkeztem volna Daniel  helyett. Így telt el az este. Anya csodálatos nyúlragut csinált, sült katniss gumóval. Természetesen Haymitch bácsi is velünk vacsorázott. Ez volt az utolsó este, amikor minden békés volt.