Sziasztok!:)
Itt a 3. fejezet.Remélem tetszeni fog, habár ez igen rövid terjedelmű lett.Remélem majd több embernek lesz kedve megnézni az oldalt, vagy kommentelni. Na mindegy.
Jó olvasást ! :)
- De hát.... Ön halott! Meghalt, amikor az Anyám szíven akarta lőni magát, de helyette Coint ölte meg. Aztán pedig összenyomta a tömeg.
- Kisasszony, maga szerint úgy nézek ki mint aki halott?- néz rám furán Mr. Kígyószem. - Hallott bárhonnan az édesanyja olyan híreket, amiben éppen Snow elnök temetését, testének eltakarítását mutatják vagy beszélnek róla?- a fejemet rázom - Akkor ne csodálkozzon, hogy itt állok maga előtt.- majd gonosz mosolyra húzza telt ajkát, amit biztos, hogy még régen a Kapitóliumban csináltatott meg. - És hogy van a családja? A kedves Anyja? Az odaadó Apja? Netán.....a kedves kisöccse? - itt már a gonosz mosoly mellé kuncogás is társul. Mi???? Mit csinált ez a szemét, elmebeteg ember az öcsémmel?Vagy még rosszabb....mit akar csinálni az egész családommal??
- Hogy is hívják?Daniel? - látszik rajta,hogy nagyon élvezi a helyzetet mivel nála van az adu ász. Az öcsém.
- Igen elnök úr.-motyogom, miközben a szemem szikrákat szór.
- Hadd nézzem meg közelebbről is azt a fiút! - csettint egyet Snow, mire a szomszéd szoba ajtaja kinyílik, és két Békeőr lép be, közöttük pedig Dan jön. Szegényke kezeit hátrakötözték.
- Dan! - kiáltom, és elindulok az öcsém felé, de ekkor lekevernek nekem egyet, elesek, és elájulok. Mire újra eszméletemnél vagyok, úgy 5 per múlva, engem is két oldalról egy - egy Békeőr őriz. Dan arcán látszik, hogy próbált erős maradni, de még így is látom a könny húzta csíkokat az arcán.
- Végre, felébredt! Ejnye, uraim így nem illik bánni egy ifjú hölggyel. -mosolyog Snow. Utálom ezt a mosolyt.
- Nos, ha újra eszméleténél van, folytassuk ott, ahol abbahagytuk.Az öccse tanulmányozásánál.- mondja, majd megfogja Dan arcát, és elkezdi forgatni.- Gyönyörű gyermek. Kár lenne, ha elhalálozna valahogy....mondjuk egy Viadal során...-motyogja Snow.-Az apja haját, de az anyja szemeit örökölte.Maga pedig pont fordítva...Érdekes nem gondolja?-fordítja felém az öcsém fejét.
- Ne merjen még egy ujjal hozzáérni az öcsémhez. - sziszegem a fogaim közt, miközben próbálom kordában tartani az indulataim.
- Mert különben? - kérdezi, és felhúzza ősz szemöldökét. - Tényleg, most hogy látom az előkészülő dühkitörési rohamot, a kedves Apád hogy van a mi kis ,,Kezelésünk" után? Visszatértek az emlékei? Vagy néha még ordít édesanyáddal, és meg akarja fojtani?
Dan elképedve néz. Ő ezt még soha nem hallotta.
- Ó! - veszi észre Snow. - Hát Daniel még nem tudja, hogy az apját folyton mérgeztem, amikor fogva tartottam, és rengeteg ember halt meg azért, hogy ő élhessen? Vagy hogy rengeteg ember halála kötődik a nevéhez?
Daniel soha nem tudta ezeket....Apa ellen akarja fordítani.
Ekkor megvetéssel a szememben, a padlóra köpök, miközben Snow szemébe nézek. Ez az egyik legnagyobb tiszteletlenség Panemben.
- Ha te így, én úgy! - néz mélyen a szemembe, majd int a fejével a két Békeőrnek, akik az öcsémet fogják. Az egyik előhúz egy pisztolyt, majd az öcsém halántékára irányítja.
- Kívánsz mondani valamit esetleg Amelia?- mosolyog gonoszan Snow. Hallgatás a válaszom.
- Hát jó!Megmenthetted volna ezt a fiút a korai haláltól, aki mellesleg a saját öcséd, de te a büszkeséged választottad!- mondja, majd jelt ad a Békeőrnek. Mielőtt az elengedi a ravaszt, hatalmas erővel kitépem magam a szorításból, és az ablak felé lököm a pisztolyos pasi kezét. A golyó kitöri az ablaküveget,
én pedig a földre zuhanok, mert valaki hátba könyököl izomból. Az utolsó amit mondok, mielőtt megint elvesztem az eszméletem az ütéstől:
-Fuss Dan, rohanj ahogy tudsz!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése