4. fejezet - Gyökeres változás

Sziasztok.:)
Itt a 4. rész.Bocsánat, hogy ilyen ritkán rakom a részeket,de azt sem tudom,hogy olvas-e valaki egyáltalán.Na mindegy.Valamiért nem tudok olyan jól írni, saját történet általában jobban megy.Na de nem mentegetőzöm, jöjjön a 4. rész!:)
Egy kis hangulatfestő zene :)    :
http://www.youtube.com/watch?v=gUA3V7wqueQ

 Amikor legközelebb kinyitom  a szemem,  a délutáni nap sugarai özönlenek be az  ablakomon.Először azt      hiszem  hallucinálok,de nem.Itthon vagyok, a saját szobámban.Nem az iskolában, ahol a kígyószemű elkapott engem és Dan-t.
-Dan!-ülök  fel hirtelen, mert megijeszt a gondolat, hogy mi történt az öcsémmel.Kirohanok a szobámból, majd az öcsém szobájának ajtaja felé veszem a irányt.Az ajtókeretben kell megkapaszkodnom, hogy le tudjak fékezni.Legnagyobb döbbenetemre, és megkönnyebbülésemre, az öcsém alszik az ágyában.Aztán hirtelen valaki megfogja a vállam.A döbbenettől még levegőt venni sincs merszem.
-Amelia jól vagy?- hallom meg anya hangját.
-I....igen..-felelem.
-Még sosem láttalak ilyen rémültnek.Baj van?Történt valami?-kérdezi aggódva.                              
-Hogy kerültünk haza?-kérdéssel felelek.
-Tessék?
-Hogy kerültünk haza?-kérdezem lassan, tagoltan.
-Az iskolából hívtak, hogy elájultál, Daniel pedig rosszullétre panaszkodott, így hazahoztak titeket.-magyarázza anya.
-Rendben.-bólintok.
-Gyere, öltözz át, hiszen kivert a víz.-kísér vissza a szobámba.
-Megyünk valahova?-kérdezem értetlenül.
-Oh...hát mára egy hétre lenne a Viadal-megemlékezés, de az elnöknek most jó, úgyhogy ma lesz.-von vállat mosolyogva.Hát, én már nem mosolygok. Anya nem tudja,hogy Paylor meghalt.Anya nem tudja, hogy nagy valószínűséggel Snow ölte meg.Sőt, anya azt sem tudja, hogy Snow egyáltalán él.
-Muszáj menni? Fáradt vagyok, és rosszul érzem magam.-találtam ki egy szerintem egész jó kifogást.
-Igen, mert  az elnök hívott minket.
~Ja, mielőtt meghalt!~teszem hozzá magamban.
-Nincs vita, mars öltözni!-tapsol anya, majd befordít az ajtóm  irányába.
                                 
                             
                                     *                    *                        *                     *

Anya most fonja be a még nyirkos hajam hajmosás után. Látszik rajta,hogy nagyon koncentrál, ujjai serényen dolgoznak valami új gyönyörű hajkölteményen. Én mondtam, hogy jó nekem a copf, de nem, sokkal jobb a fonat. Végül beleegyeztem. Imádom ha befonja a hajam
 - Kész. - veszi el hirtelen kezeit a barna fürtjeimtől, hogy meg tudja csodálni a remekművét.
 - Köszönöm. - mosolygok. A hajam  több réteges koszorúként fogta körül a fejem és az arcom.
 - Na indulhatunk? - lép be apa a szobába.Kicsípte magát, a régi fehér öltönye van rajta, hozzáillő nadrággal.Jól áll neki a fehér.
 - Persze. - pattanok fel az ágyam széléről.Anya kecsesebben kel fel.Ő azt mondja fiatalon olyan vadóc volt mint én.Én természetesen nem hiszem el neki. Az lehetetlen.
 - Milyen szép vagy! - kap föl  Apa és megpörget..
 - Apaaa.- pirulok el.
 - Megyünk már??? - lép be idegesen az öcsém.
 - Persze Daniel. - lép hozzá anya, megfogta a vállát és kikísérte.
 - Gyere Amy. - nyújtja  a kezét Apa. - Minél előbb túl vagyunk rajta, annál jobb. - mosolyog. Szeretem apa mosolyát. Megnyugtat..


                               
                      *                                 *                                *                                    *

A térre érünk. Rengeteg ember áll ott. Én éppen be akartok lépni a tömegbe, amikor anya emlékeztetett,hogy mi díszvendégek vagyunk, így a rögtönzött színpadra kirakott székekre kell ülnünk.
 - Áhh sziasztok! - csapja össze a tenyerét Haymitch bácsi, aki már akkor ott ül az egyik széken.
 - Szervusz Haymitch. - köszön neki  anya.
 - Haymitch! - biccent apa mosolyogva.
 - Haymitch bácsi - rontunk rá a keresztapánkra Danny-vel. Szorosan megöleljük.
 - Nyugalom kölykök, a végén feldől a székem. - nevet jóízűen.
Ekkor megszólalt a kezdést jelző harsona. Leülünk a helyünkre. Ekkor a pódiumra lép az elnök....nem, nem Paylor, természetesen Snow.
 - Üdvözlök mindenkit a 25. Éhezők Viadala megemlékezésen! - tárja szét karját. - Amikor a nép ünnepeli, hogy megdöntötték a csodás Kapitólium hatalmát! Amin azt ünneplik hogy meghaltam. - kiabálja a mikrofonba, így már cseng a fülem. - De mint látják nem haltam meg! - mondja kárörvendően.
 - Most pedig köszöntsék azt a két embert, akik lehetővé tették a lázadást. - vicsorog. - Peeta Mellark, és Katniss Everdeen! - anya nevét mér a fogai közt préseli ki.
Mellettem a szüleim ledermedve bámulják. Vagyis anya bámulja. Apa próbálja lenyugtatni.
 - Katniss. Katniss! Nincs semmi baj, nézz rám. - fordítja anya arcát maga felé. - Katniss. Snow nem bánthat. Nem ő az elnök. - mondja lassan, anya dermedt tekintetébe.
 - Ó,ami azt illeti, én vagyok az.-nevet kárörvendően a férfi.
 - Maga.....elmebeteg ...hagyja békén a családom! - apa felpattan, és Snow-nak ront. Régi ismerőseim, a két Békeőr leszedi az elnökről apát. Erre anya is magához tér.
 - Peeta! - fut oda hozzá. - Haymitch , hozza a gyerekeket. - int oda a keresztapánknak.
 - Kölykök, úgy tűnik indulunk. - áll fel.
 - Kár, hogy így sietnek. - mondja szánakozva az elnök. - Pedig most akartam elmondani hogy mi lesz a 100. Éhezők Viadala  témája! Ugyanis idén lenne a negyedik Nagy Mészárlás! Miért is kellene folytatni a sort 25 év után a 76.-al? - vonja fel a szemöldökét.
Anya ledermed. Megint. Én kapkodom a tekintetem. Mi folyik itt?            

 - A negyedik Nagy Mészárlás alkalmából, a résztvevők az eddigi győztesek rokonai, gyerekei, unokahúgaik és unokaöcséik lesznek! Hogy tudassuk, bármennyi idő telt el, a legerősebbeknek is van gyenge pontjuk!
Anya hisztérikus sikítás kíséretében ezt kiáltja
  - Neeeee!
Azzal több Békeőr is megjelenik, és elhurcolnak a helyszínről.Az utolsó hang amit hallok az anya sikítása . Utána nem vagyok képes figyelni semmire.Minden mozog , de mégis mintha lefagyna az idő.
Megyek a Kapitóliumba.